- A Magyar Kurír weblap beszámol a plébániai munkatársak egyházmegyei találkozójáról, melyet az egri bazilikában tartottak május 9-én. Az egész napos program során előadásokat, tanúságtételeket hallgatott és szentmisén vett részt az egyházmegye minden szegletéből érkező több mint 800 résztvevő. A találkozón a székesegyház 189 évvel ezelőtti felszenteléséről is megemlékeztek.
Élő kövek, lelki ház - A 777 weblap hírt ad a Szociális Testvérek Társaságának Lélek Szavapodcastjáról. Az adásnak Szilágyi Szabolcs atya volt a vendége, aki Krúdy Zsófiával és Krúdy Tamással a Jó Pásztor vasárnapja kapcsán beszélgetett arról, hogy milyen az ideális kapcsolat pap és hívek közt, és ez kire milyen feladatot ró. A papok és hívek kapcsolatáról Szilágyi Szabolcs atya elsőre meglepő, de annál igazabb gondolatot osztott meg: „az embereknek Jézusra van szükségük – és ilyen értelemben nem a papokra. Annyiban a papokra, amennyiben ők Jézust adják”.
Az embereknek Jézusra van szükségük – és ilyen értelemben nem a papokra - A Vatican News weblapján olvashatjuk, hogy Leó pápa május 8-án, a Pompejiben tett látogatásának kezdetén találkozott egy rászorulókat segítő jótékonysági szervezettel. Arra buzdította őket, hogy mindig bízzanak Jézusban, és hagyják, hogy az Ő Igéje ihlesse erőfeszítéseiket.
Bízzunk mindig Jézusban, barátunkban, aki soha nem utasít el minket - A 777 weblapon olvashatjuk, hogy hétfő este 47 fiatal érkezett meg egy közösségi vezetővel a Móricz Zsigmond körtérre, ahol a Szentlélek erejével tanúságot tettek az Atya szeretetéről és Jézus örömhíréről. Hogy kik ők, mit is csináltak pontosan, és miért fontos a misszió? A cikkből megtudhatjuk!
47 fiatal hirdette Jézust Budapesten – tanúságtétel egy missziózó lánytól - A JEL magazinban olvashatjuk Lányi Béla verbita szerzetesnek az írását – aki jelenleg a Fülöp Szigeteki Cebu-ban végzi a rá bízott szerzetesi munkát – Háború és béke címmel. Írását így kezdi: „Szerencsés időpontban születtem. Nem éltem át háborút. Tizennégy évvel a II. világháború és mindössze három évvel a magyar forradalom után. És bár nehéz évek voltak, mind a mai napig nem éltem háborús területen. Ez a nemzedék a háborút már nem vette komolyan. Pedig amikor mentünk a pincébe fát vágni, édesanyám mindig elmondta, hogy ott vészelték át az ostromot.”
Háború és béke