- A Magyar Kurír weblapon olvashatjuk, hogy a vasárnapi evangélium kapcsán a cikk írója felteszi a kérdést: volt már olyan érzésed, hogy egy súlyos kudarc vagy veszteség után szinte jólesik a szomorúság? Amikor bezárkózol a szobádba, lehúzod a redőnyt, és bár vágyod a fényt, mégis van abban valami bizarr biztonság, hogy nem kell többé remélni semmit. Mert ha nincs remény, nincs újabb csalódás sem. Húsvétvasárnap délutánján két férfi pontosan ebben a biztonságos sötétségben gyalogol.
A hiteles kísérés - A Zarándok ma weblapon olvashatjuk, hogy a húsvéti idő üzenetére irányította rá a figyelmet Vasárnapi ráhangolójában Heiter Robert Gottfried atya, aki ezúttal az Apostolok Cselekedeteiből vett részlet és a 16. zsoltár nyomán arról beszélt: az Isten megmutatja az élet útját, de annak járása személyes döntést és felelősséget kíván tőlünk.
A lámpa az Úrnál van, de nekünk kell felkapcsolni - A 777 weblapon egy református lelkésznő vendégírását olvashatjuk. Van egy szó, amit sokszor hallunk, mégis ritkán gondolunk rá úgy, mint ami a hitünkhöz is tartozik. Ez a szó a becsület. Általában inkább szabályokra, viselkedésre vagy nevelésre gondolunk vele kapcsolatban, és nem arra, hogy köze lehet az Istenhez való kapcsolatunkhoz is. Pedig a becsület valójában nem csak arról szól, hogy mit teszünk mások előtt, hanem arról is, hogy milyenek vagyunk akkor, amikor senki nem figyel bennünket.
Becsületesség, mint lelkigyakorlat - A JEL magazinban olvashatjuk, hogy néhány hét múlva pappá szentelik Vida Attilát. A Kaposvári Egyházmegye (átmeneti) diakónusa azt vallja: az ideális lelkipásztor nem tökéletes ember, hanem olyan, aki tudja, hogy ő maga is rászorul Isten irgalmára. Éppen ezért képes irgalmas lenni másokkal is. Az egyik legfontosabb feladata, hogy a pap Isten irgalmas szeretetét közvetítse, és minden emberben felfedezze Krisztus arcát.
A hit nem zárható be a templomba